Yves Saint Laurent

A törékeny, feminim vonású Yves-t francia családja nagy szeretetben nevelte, lánytestvérei rajongtak a terveiért és rajzaiért – a konzervatív szemléletű algériai közösség, ahova született, azonban nem volt ilyen befogadó. 17 évesen Párizsban folytatta tanulmányait már divatszakon, ahol egy verseny alkalmával nem más vetett szemet a fiatal tehetségre, mint Christian Dior. Bár elmondások szerint elsőre meglátta benne az utódját, eleinte kifejezetten asszisztensi feladatokat kapott, dekorrendezést és kiegészítőket tervezhetett. Idővel több és több rajzát valósította meg a cég, míg Dior 1957-es hirtelen halálával a kreatív igazgatói székben találta magát és vissza is hozta a céget az anyagi csőd széléről.

Az algír függetlenségi háború azonban az ő életét is tönkretette. Húsz napot sem töltött katonai szolgálatban: a társai és a háború szele is elegek voltak ahhoz, hogy a sérülékeny fiú a hadikórházba kerüljön. A kor akkori gyógyítói eljárásának megfelelően elektrosokkal és drogokkal kezelték – közben a Dior egyoldalúan szerződést bontott vele és más ült a helyére. A kórházból „szabadulva” Pierre Bergé, egy amerikai milliomos szárnyai alá került, aki nemcsak megtámadta a Dior céget a szerződésszegésért, de tőkét biztosított Yves Saint-Laurent saját nevű márkájához. A szexuális forradalomhoz ő is hozzájárult a női nadrágkosztümökkel: ő az első, aki szmokingot ad hölgyekre – továbbá ő az első, aki színesbőrű modelleket alkalmaz. Elérhetővé teszi a nagyközönség számára is kollekcióit, már nemcsak a milliárdosoknak gyárt; kritikusai hol az egekbe magasztalták, hol ízekre szedték. Ez a kettősség igaz lett életére is. Míg munkájában a legfelsőbb körökben forgott és túlhajtotta magát, addig magánéletében soha nem tudta kiheverni a hadikórházban átélteket és nem egyszer volt botrányaival is a középpontban.

1964-től adott ki divatháza parfümöket; az első férfiparfümnél teremtett hagyományt az akt reklámokkal, az YSL Pour Homme arca ő maga volt. Több, mint 200 parfümje jelent meg azóta. Az Elle, a Kouros, az Opium , a  L'Homme, a Libre, a Mon Paris, a már halála után megjelent Black Opium illatcsalád is mind rengeteg illatvariációval és különleges kiadással rendelkezik. Sokszínűsége és minősége miatt sokak kedvence, a mindennapokra, különleges alkalmakra és túlfűtött estékre is megtaláljuk köztük a hozzánk igazán illő kompozíciót – harmonikus, kívánatosan nem átlagos parfümjeik és illatszereik népszerűsége vitathatatlan. Szakszerűen ötvözik a szokatlan jegyeket, illatai ikonikussága és szemet gyönyörködtető üvegei pedig magasan lekörözte sok vetélytársát az évek során.