Eredetileg az Eau de Toilette (EDT), Eau de Parfum (EDP) és Parfum (avagy Extrait de Parfum) megjelölések csak az illatszerek koncentrációjára vonatkoztak: milyen erős és tartós az illat, mekkora az alkoholban feloldott illatanyag-tartalma. Az Eau Fraiche és az Eau de Cologne (EDC) a legkönnyedebb - alig néhány százaléknyi illóolaj tartalmukkal - az EDP és a Parfum (Extrait) pedig a testesebb, hosszabban tartó változatok. Az illatkompozíció kezdetben tehát ugyanaz maradt, csak épp az egyik lágyabb, a másik intenzívebb változatot jelölt. Sok parfümrajongó generáció nőtt fel ebben a rendszerben – mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet.

Manapság egyre jellemzőbb, hogy a különbség nem csak az intenzitásban vagy tartósságban mutatkozik meg – sok esetben már más összetevőket, más illatprofilt is jelent. És ez bizony könnyen félrevezető lehet: különösen azok számára, akik egy korábbi kedvencüket keresik. Megvan a márka és megvan a név, de hogy Eau de Toilette vagy Eau de Parfum: ez is lényegessé vált. Ugyanazon a név alatt többféle illatváltozat is megjelenhet, gyakran teljesen eltérő karakterrel. Például, ha egy EDT friss és citrusos, ugyanennek az illatnak az EDP verziója már mélyebb, fűszeresebb, vagy akár édesebb is lehet – mintha két külön parfümről lenne szó. És sok esetben valóban az is!

Miért alakult ki ez a – sokszor megtévesztő – gyakorlat? Több oka is van.

Egyrészt marketing szempontból előnyös: egy már jól bejáratott név alatt új illatokat bevezetni könnyebb, mint egy teljesen új terméket a köztudatba hozni. Nézzük például a Giorgio Armani Acqua di Giò kollekciót: a klasszikus Giorgio Armani Acqua di Giò Pour Homme Eau De Toilette illatát már szinte mindenki orra ismeri – de a Giorgio Armani Acqua di Giò Eau De Parfum vagy az Giorgio Armani Acqua di Giò Utántölthető Parfum illata csak részben emlékeztet a kollekció legelső tagjára. Ugyanez igaz Calvin Klein Defy parfümjeire is: míg az Eau de Toilette-ben a levendula mellett bergamott, vetiver és borostyánkő dominál, addig a Parfum-ben a levendulát inkább a fűszeresebb rózsabors és a kakaóbab fás héja kíséri.

A márkáknak a koncentrációkkal lehetősége nyílik arra is, hogy különböző célcsoportokat szólítsanak meg – például a könnyedebb EDT a nappali viseletre vágyókat, míg az erőteljesebb EDP az esti eleganciát keresőket célozza meg. Az eltérő összetevőkkel a sokrétű generációk számára is népszerű kollekciókat alkothatnak: ha mondjuk az EDT egy hagyományosabb illatvilágot képvisel, akkor a Parfum lehet akár innovatívabb, lázadóbb kompozíció.

Emellett nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a felhasználható illatanyagok listája is mennyire sokat változott az utóbbi években. Egyes összetevők korlátozása vagy kivonása miatt az eredeti kompozíciók átalakítása elkerülhetetlenné vált. A trendek ma már megkövetelik, hogy a szépségipari termékek legalább állatkísérlet-mentesek, vagy akár teljesen vegánok legyenek: ez sok esetben szintetikus anyagokat hoz magával, mert nem mindent tudnak organikusan pótolni.
A gyártók ezt gyakran nem új névvel kommunikálják, hanem egy „új koncentrációként” tálalják – holott az illat akár radikálisan is eltérhet a korábbitól.

Sokan úgy gondolják, ha egyszer szerették például egy adott parfüm EDT változatát, akkor az EDP-t is ugyanúgy fogják – hiszen még jobb, tartósabb és erőteljesebb. De jön a meglepetés, amikor kibontják a dobozt, és egy teljesen más illat csapja meg az orrukat. Ez különösen az online vásárlásnál válik problémává, ahol nincs lehetőség illatpróbára: gyakran csak a név, az ár vagy a megjelenített kép alapján döntenek a vásárlók.

A legfontosabb, hogy tudatosan vásároljunk! Érdemes utánanézni a különböző változatok közti eltéréseknek – vessünk egy pillantást a parfümök ismert parfümjegyeire és gyanakodjunk, ha jócskán eltér a két felsorolás! Ha tehetjük, próbáljuk ki az illatot személyesen egy drogériában – egy gyors teszt a csuklón már sokat segíthet abban, hogy melyiket rendeljük meg online.